5 éve már, hogy ez a fenevad, amit depressziónak hív az orvostudomány, befészkelte magát az életembe. Úgy jön-megy, ahogy neki tetszik, hiába a gyógyszerek, a pszihológia iránti rajongásom, és a már megszerzett tudásom, fittyet hányva mindenre, önálló életet él. Mielőtt bárki a skizofréniára gondolna a depresszióm megszemélyesítése miatt, itt fontosnak tartanám megjegyezni, nem vagyok skizofrén.
Rendelkezem egy pár rámaggatott vélt és valós betegséggel. Evészavar, testképzavar, mániás depresszió, bipoláris affektív zavar, anorexia, bulémia, életvezetési problémák, és amit most próbálunk kideríteni, személyiségzavar.
Kreatív, talpraesett, ambíciózus embernek tartanak, és én ezt reálisnak tartom. De ez az átokfajzat olykor felzabálja az életemet, kérdés nélkül tesz tönkre mindent, és sokszor teljesen tehetetlennek érzem magam...Olykor a tenni akarást is kiiktatja az agyamból...
Hogy miért is születik ez a blog? Szeretném, ha a hozzám hasonlóak, és nem utolsó sorban az "utca embere" jobban meg tudnák érteni azokat az embereket, akik hasonló gonddal küzdenek. Sokan nem tartják ezt betegségnek. Nekem is évekig tartott elfogadnom, megtanulnom kimondani: beteg vagyok.
Szeretnék mindazoknak segíteni, akik egyedül érzik magukat a problémájukkal, nem tudnak kihez fordulni,vagy nem mernek segítséget kérni, orvoshoz fordulni, vagy csak nem tudják kell-e; akik nem merik felvállalni, mert divatbetegségnek tartanák, és azoknak, kiknek családtagja, hozzátartozója, barátja küzd ezekkel a problémákkal.
Bevezetésül ennyit.
Üdv: hencegno
