egy lány élete,a depresszió és gondok útvesztője

borderline személyiségzavar, mindennapi nehézségek, depresszió, evészavar, életvezetési problémák. Az életem...

Friss topikok

  • grofakos: Ne keseredj el, inkább nézd meg a 7 módszerem a www.faradtsagnelkul.hu oldalon (2010.08.05. 13:52) újra itt....
  • azallamenvagyok: ja, nem szokás megérteni azt a kisizét, ami ott van belül, ami kibillent, ami akadályoz, amit utál... (2009.05.20. 10:36) Hol kezdjem? A depresszió "definiálása"
  • szil5: Szia! Jo kezdemenyezesnek tartom a blogodat. Sajnos sokakat erint a tema. En magam psychiater es ... (2008.07.10. 08:22) iltomee-nak
  • ThisIsSick: Hello! Nem tudja vakai, hogy ez a dolog kialakulhat-e drogozástól? (3.5 évig minden nap, sokat, ... (2008.07.05. 01:59) A Borderline személyiségzavarról
  • iltomee: wow, ez total szar lehet. en is olvasgattam ezekrol a dolgokrol, mert engem is erdekel a psziholog... (2008.05.08. 14:29) Az új diagnózis: Borderline személyiségzavar

Linkblog

hol kezdjem...

2008.03.19. 10:42 | hencegno | 3 komment

5 éve már, hogy ez a fenevad, amit depressziónak hív az orvostudomány, befészkelte magát az életembe. Úgy jön-megy, ahogy neki tetszik, hiába a gyógyszerek, a pszihológia iránti rajongásom, és a már megszerzett tudásom, fittyet hányva mindenre, önálló életet él. Mielőtt bárki a skizofréniára gondolna a depresszióm megszemélyesítése miatt, itt fontosnak tartanám megjegyezni, nem vagyok skizofrén.

Rendelkezem egy pár rámaggatott vélt és valós betegséggel. Evészavar, testképzavar, mániás depresszió, bipoláris affektív zavar, anorexia, bulémia, életvezetési problémák, és amit most próbálunk kideríteni, személyiségzavar.

Kreatív, talpraesett, ambíciózus embernek tartanak, és én ezt reálisnak tartom. De ez az átokfajzat olykor felzabálja az életemet, kérdés nélkül tesz tönkre mindent, és sokszor teljesen tehetetlennek érzem magam...Olykor a tenni akarást is kiiktatja az agyamból...

Hogy miért is születik ez a blog? Szeretném, ha a hozzám hasonlóak, és nem utolsó sorban az "utca embere" jobban meg tudnák érteni azokat az embereket, akik hasonló gonddal küzdenek. Sokan nem tartják ezt betegségnek. Nekem is évekig tartott elfogadnom, megtanulnom  kimondani: beteg vagyok.

Szeretnék mindazoknak segíteni, akik egyedül érzik magukat a problémájukkal, nem tudnak kihez fordulni,vagy nem mernek segítséget kérni, orvoshoz fordulni, vagy csak nem tudják kell-e; akik nem merik felvállalni, mert divatbetegségnek tartanák, és azoknak, kiknek családtagja, hozzátartozója, barátja küzd ezekkel a problémákkal.

 

Bevezetésül ennyit.

 

Üdv: hencegno

A bejegyzés trackback címe:

https://depressziom.blog.hu/api/trackback/id/tr12387441

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bookman 2008.03.24. 13:53:13

Hát igen az a fránya depi..mindig örülök ,ha valaki őszintén vállalja a betegségének a velejáróit.Valóban szeret tehet az ember fia,leánya sok hasznos ismeretre a betegségével kapcsolatban.Én szintén ˝zenész˝ vagyok,a betegségem minden nyűgével együtt.A legrosszabb talán az hogy nem élek párkapcsolatban,és így a tüneteket sokkal nehezebb kezelni..ha mégis van kilátás egy randevúra,ismerkedésre akkor pedig kényszeresen elakarom mondani azt hogy beteg vagyok.Mindezt azért hogy az illető hölgy,még időben észhez térjen,hiszen én szóltam...most ott tartok,hogy a legideálisabb módja az ismerkedésnek ,az lenne,ha hasonló problémákkal küszködő hölgy társaságát keresném.Két dolog: így nem kellene kompenzálni,és ez jó lenne,másrészről viszont lehetséges ,hogy két azonos hátterű beteg ˝lehúzná˝ egymást.Én mégis azt gondolom,hogy nem lehet eleve rosz ha pszichés-betegek vonzódnak egymáshoz.Szóval ha találnék olyan hölgyet aki hasonlómódon gondolkodik az nagyon jó lenne..

\\\"nagyvárosi angyal\\\" 2008.03.24. 19:48:57

sziasztok!

én igazából mostanában kezdtem azon gondolkodni, hogy velem is ez a probléma, de nem ismerem igazán a tüneteit, csak azt tudom, hogy egy szakításon kívül ami egy hónapja történt velem, semmi okom nem lenne panaszra és mégsem tudom magam jól érezni általában, de hullámzó a dolog, van, hogy teljesen nem érdekel az egész és jól elvagyok, de mikor lehúz akkor borzasztóan magam alatt vagyok, nem eszek semmit szinte és csak sírok és sírok, de nem merem ezt megbeszélni senkivel sem. ti tudtok valami megoldást amitől jobban érezhetném magam?

hencegno 2008.03.25. 18:51:09

Kedves bookman!

Most röviden annyit, örülök, hogy írtál, és ezt a témát szóba hoztad. Azt kell mondjam neked, sajnos az általad említett két dolog közül a második az igaz. Illetve hozzáfűzném, általában jellemző, hogy addig, amíg "beteg" vagy, tehát nem tudod jól karban tartani a betegséged, illetve nem élsz teljes életet, mélyen küzdesz magadban, csak kedvezőtlen kapcsolatod lesz. A beteg ember vonzza a másik beteg/problémával küzdő személyeket. Ezzel óvatosan! Sokszor jobb egyedül, mint melléfogni. Próbálj egészséges emberrel kapcsolatot létesíteni! Félreértés ne essék, ez NEM diszkrimináció, hiszen én is depressziós vagyok. Pusztán tapasztalat, és száraz tény.

Várom a további kommentedet!

Üdv: hencegno
süti beállítások módosítása