egy lány élete,a depresszió és gondok útvesztője

Teljesen megfeledkeztem a blogomról.

Ez cseppet sem szokatlan egy borderline-tól... jellemzően belekezdünk valamibe, amit aztán szinte biztos, hogy nem fejezünk be. Nem törvényszerű, de több, mint valószínű...

Eltelt közel egy év. Most vagyok kilábalóban egy több hónapos mélypontból.

Sosem volt szuicid hajlamom, de nemrég megtörtént az első falcolás, így megkaptam az első tetanuszomat is...

Próbálok egyenesbe jönni. Nem könnyű. Sosem voltam még ennyire "nincstelen", mint most. Gyakorlatilag egy 8 Ft-os Tesco-s zsömlén kívül nemigen tudnék venni semmit. Cigarettára sem futja. Ha nem lenne az édesanyám, és egy-két ismerős, ...

Szia!

Örülök, hogy írtál, mert sokaknak tévhite lehet, s ezúton szeretnék eloszlatni néhány ilyet.

Az életünket mi irányítjuk, és mi adunk magunknak motivációt. A Borderline személyiségzavar nem egyenlő valami másik hatalom által irányított tudattal. Amit a személyiségzavaros megél, azt ő maga és korai gyerekkora emlékei befolyásolják. A Borderline személyiségzavaros pl. SÉMA-kat alakít ki. A sémák a "túlélést" szolgálják. Példának egy igen gyakori séma, mely által érthetőbbé szeretném tenni a sémák mibenlétét:

A kognitív sémák elősegítik az új információk kódolását, hatásukra a külvilágból érkező információkból hiányzó részeket az emlékezetben tárolt információk alapértelmezései pótolják, működésük serkenti az emlékezeti folyamatok szelektivitását: ha adott kognitív séma éppen működésben van, ez meghatározza a jelentésadási folyamatok irányát és magát a kódolási folyamatot, tehát az emlékezetbe kerülő anyag tartalmát is.

Tehát pl. az elhagyatás séma fentiekre vonatkoztatva. Gyerekkorban ha az egyén azt tapasztalja, hogy a környezetére nem számíthat, nem adják meg a megfelelő biztonságot, nem biztos, hogy "ott lesznek", ha szükség van rájuk, stb... azt érzi, hogy nem szeretik eléggé, elhagyhatják valaki értékesebbért (pl elvált szülő új kapcsolatot teremt, és kevesebb időt fordít a gyerekre)... stb., ezt emlékezetében eltárolja. de ez később "nem aktuális". Az egyén azonban még mindig a gyerekkorban kialakított séma alapján kezeli az emberi kapcsolatait. Tehát fél az elhagyástól, sokszor szerethetetlennek gondolja magát, és automatikus negatív gondolatok zavarják a tisztán látását. Ilyen pl.: úgyis elhagynak, engem nem lehet szeretni, jön valaki jobb/más és már nem fogok kelleni, stb. (ezt sokszor észre sem veszi az ember, annyira rögzült), csak a negatívumokat látja a kapcsolat kimenetelével, annak ellenére, hogy a kapcsolatai jól működnek, abszolút nem indokolt ez a "gondolkodás". Azonban ez egy rögzült dolog, csak tudatossággal lehet változtatni rajta. DE LEHET! Meg kell vizsgálni, hogy...

folyt. köv.

És itt visszatérnék az elejére, miszerint MI irányítjuk az életünket. :) Szerencsére :)

 FOLYT. KÖV.

A Borderline személyiségzavarról

= érzelmileg labilis személyiségzavar = BPD

Viselkedés

Az egyén érzéseit heves és intenzív formában juttatja kifejezésre. A viselkedés állhatatlan, szélsőséges. Hosszabb távon megfigyelhetők a hangulati és viselkedésbeli váltások. Önemésztő dühösség, depresszív hangulat mellett gyakori lehet a szorongásos gátoltság, máskor alkalmi magabiztosság, élénk, színes viselkedés/hangulat váltakoznak egymással. Kapcsolataira jellemző a felszínesség, a másoktól való függővé válás, önállótlan, „tapadó” viselkedés és a manipulatív megoldások közötti váltakozás.

Önjellemzés

Homályos képük van önmagukról, személyes identitásukról. Nem tudják „összetartani magukat”. Bizonytalan identitásuk miatt kapcsolataikban könnyen másoktól függővé válhatnak. Gyakran szétszórtnak és „szétesettnek” érzik magukat. Társkapcsolataikban sokszor magányosnak és elszigeteltnek érezik magukat.

Disszociatív zavarok

Rövid, de heves dühkitörésekre kerülhet sor. Ilyenkor a csalódottság és tehetetlenség érzése miatt az elfojtott keserűség tör ilyen formában utat magának. Dührohamukban szétzúzhatnak tárgyakat vagy pedig önkárositó módon viselkedhetnek mint például összeszaggathatják a ruhájukat, vagy fejüket a falba verik, komolyabb estetekben a csuklójukat felmetszhetik.

Rövid reaktív pszichózis

Hirtelen kialakuló intenzív szorongással, és "én-szétesettséggel" járó, visszafordítható állapotok, melyek sokszor csak néhány óráig tartanak, de 2-3 napnál általában nem tovább. Ilyenkor nem tudják megfelelő mértékben elkülöníteni a szubjektív élményt és az objektív, külső valóságot, ezért nem képesek a konvencióknak és szociális elvárásoknak megfelelően viselkedni. A valósággal való kapcsolat elvesztése és az elviselhetetlennek megélt érzelmi indulati káosz egyre primitívebb működési szintek felé sodorja őket. Általában valamilyen módon mégis képesek magukat "összeszedni". Ha azonban ezek az állapotok hetekig tartanak vagy túl gyakran jelentkeznek, akkor kórházi kezelés is indokolt lehet.

Affektív zavarok

Az affektív zavar a borderline személyiségzavar esetén a depresszió és a mások felé való ellenséges érzések elegyéből áll.

Dekompenzált, "szétesett" borderline személyiség

A dekompenzált borderline folyamatosan és áthatóan mutatja kóros vonásait. Gondolkodása és viselkedése mélységesen zavart. Általában kórházi kezelésre szorul mert nem tudja szerepeit ellátni. Valóságvesztés, a gondolkodásbeli és érzelmi kontroll zavara jellemző rá. Nem tud megfelelő mértékben különbséget tenni a szubjektív érzések, gondolatok és az objektív valóság között. Az erős érzések eltorzíthatják a valóságészlelést, ilyenkor paranoid színezetű elképzelései lehetnek. A külvilág eseményei álomszerűvé válnak.

A szociális kompetencia elvesztése

A súlyosabb esetekben a pszichotikus regressziók elhúzódóak lehetnek, ami sokszor szociális érvényesülési képtelenséget eredményez. Ha az egyénnek nem sikerül "normálisan élnie", gyámoltalan és befelé forduló lesz. A gondolkodás szétesése fokozódik, kényszeresen rágódik vagy üresen szomorú, de néha bizarr és szélsőséges érzelmi kitörések is jelentkezhetnek.

Öngyilkosság

A BPD-ben szenvedők körében kiugróan magas az öngyilkosok aránya: 5-10%, ez 500-1000-szerese a normál lakosság körében tapasztalhatónak. A személyiségzavarról sokszor a pszichiátereknek is kevés információjuk van, több pszichiáter lemond pácienseiről a kiszámíthatatlanságuk miatt (elmaradt megbeszélések, nehéz közös nevezőre jutni velük). Egyéb káros szenvedélyek esetén (alkohol, drogok) a kockázati tényező jelentősen megnő, 58%-ot is elérheti annak a valószínűsége, hogy a páciens öngyilkosságot követ el 5 éven belül.

Forrás: Wikipédia

Vége a kórházban töltött napoknak. Újra "szabadlábon" vagyok.

Örülök, hogy bementem, és esélyt adtam ennek a terápiának. Sokmindent tanultam, és jobban is vagyok.

Az új diagnózis nem lepett meg, sejtettem, hogy ez állhat a háttérben. Így sok minden érthetőbb.

De mi is az a Borderline személyiségzavar?

...

Hétfőn kórházba megyek. 3 hét "terápia". Ha ez működik, első kézből fogtok értesülni róla, s arról, hogy hol és mikor lehet bekerülni. Várólista van, de talán megéri

Mit is érezhet egy depressziós? Gyakran sír ok nélkül, szomorúnak, levertnek érzi magát, fáradt, álmatlanság gyötri, vagy gyakori éjszakai ébredések kínozzák, pesszimista és akár kedve lenne egész nap ágyban maradni, és aludni másnapig, hogy végre vége legyen annak a napnak, de másnap újra ugyanezt érzi, régmúlt dolgok kudarcain "rágja" magát, és a mindennapi rutin, amit egyébként gond nélkül elvégez, komoly nehézségeket jelent. Döntésképtelen, akár egy olyan egyszerű kérdésben is: kér-e kávét.

Ha több dolog is igaznak bizonyul magunkra nézve, a depresszió szinte bizonyos.

Részemről pszihológus párti vagyok, sokat segíthet az ember fiának, vagy lányának. Megtanulható bizonyos élethelyzetek, érzelmek jobb kezelése, kinyilvánítása. De erről később.

Hogy közelebbről megnézve, mit érez egy depressziós ember?

Küslő szemlélő számára semmi baja. Megjegyezném, aki sosem volt depressziós, nem fogja megérteni egy, az ebben a betegségben szenvedő egyén érzéseit. Nem azért, mert "kevés" hozzá, vagy nem akarja!

Édesanyám számtalanszor próbált megérteni, elmagyaráztatni velem, mi zajlik bennem. Meg akart érteni. Ő egy erős asszony, sok gonddal, de egy pézsmatulok erejével. Akárhogyan is próbáltam megfogalmazni, szavakba önteni, elmondani mi zajlik bennem, mikor úgy éreztem, igen közel állok a valósághoz, jól "megfogtam" a kérdésre adható választ, sajnos akkor is igen tökéletlennek bizonyult a próbálkozásom. Ma már ért dolgokat, de nem érti hogy láthatja valaki ennyire pesszimistán a világot, a dolgokat.

Folyt. köv. holnap

5 éve már, hogy ez a fenevad, amit depressziónak hív az orvostudomány, befészkelte magát az életembe. Úgy jön-megy, ahogy neki tetszik, hiába a gyógyszerek, a pszihológia iránti rajongásom, és a már megszerzett tudásom, fittyet hányva mindenre, önálló életet él. Mielőtt bárki a skizofréniára gondolna a depresszióm megszemélyesítése miatt, itt fontosnak tartanám megjegyezni, nem vagyok skizofrén.

Rendelkezem egy pár rámaggatott vélt és valós betegséggel. Evészavar, testképzavar, mániás depresszió, bipoláris affektív zavar, anorexia, bulémia, életvezetési problémák, és amit most próbálunk kideríteni, személyiségzavar.

Kreatív, talpraesett, ambíciózus embernek tartanak, és én ezt reálisnak tartom. De ez az átokfajzat olykor felzabálja az életemet, kérdés nélkül tesz tönkre mindent, és sokszor teljesen tehetetlennek érzem magam...Olykor a tenni akarást is kiiktatja az agyamból...

Hogy miért is születik ez a blog? Szeretném, ha a hozzám hasonlóak, és nem utolsó sorban az "utca embere" jobban meg tudnák érteni azokat az embereket, akik hasonló gonddal küzdenek. Sokan nem tartják ezt betegségnek. Nekem is évekig tartott elfogadnom, megtanulnom  kimondani: beteg vagyok.

Szeretnék mindazoknak segíteni, akik egyedül érzik magukat a problémájukkal, nem tudnak kihez fordulni,vagy nem mernek segítséget kérni, orvoshoz fordulni, vagy csak nem tudják kell-e; akik nem merik felvállalni, mert divatbetegségnek tartanák, és azoknak, kiknek családtagja, hozzátartozója, barátja küzd ezekkel a problémákkal.

Bevezetésül ennyit.

Üdv: hencegno